Nádasladány biciklivel viharos szélben

Reggeli után arra jutottam, hogy ma kiváló, biciklizésre való idő lesz, amit vétek lenne kihagyni, hiszen már több mint két hónapja nem tekertem. Nos, ami a napsütést és a hőmérsékletet illeti, kívánni se lehetne jobbat. Amit nem tudtam: bolond szél fújt a nyílt terepen, és én a Nádasdy-kastélyt választottam úticélnak, ahová szántóföldek között visz az út.

Nem túlzok, tényleg annyira lökdösött a szél, mintha le akart volna szedni a bicikliről. Az odaúton főleg szemből fújt, de az érdekesség kedvéért nagy pöffök jöttek balról is. 

Nem sok kerékpárossal találkoztam. Az odaúton hármat láttam az egy óra alatt, visszafelé egyet. Ők voltak a hosszabb távon biciklizők, és volt még három, akik a faluban vagy két falu között tekertek. Úgy látszik, ilyenkor a szomszédolás sem biciklivel történik. 

Örülök, hogy nem fordultam vissza, amikor Balatonfőkajár után kiértem a Fülére vezető útra, pedig megfordult a fejemben, hogy ennyi elég is mára ebből! Néhányszor megálltam orrot fújni. Kétszer pedig azért, mert leemelte a fejemről a sisakot a szél. El nem fújta, mert be volt csatolva, de kicsit felemelte és áthelyezte. Jó volt megérkezni! 

Útközben nem készült fénykép. Nem volt kedvem azért is megállni és levenni a kesztyűmet. (Zárójelben: a téli biciklis kesztyű jól vizsgázott.) 

A kastély nagyon tetszett. Életszerű a berendezése, akár élni is lehetne benne, és minden teremben, szobában van egy kellőképpen részletes magyarázat a hely rendeltetéséről és a benne található tárgyakról. Több olyan helyet találtam, ahol szívesen üldögéltem volna. Ilyenek voltak, például, az udvarra néző, félköríves kis terek, néhány székkel vagy fotellel. Milyen jó hely beszélgetni, vagy csendben tűnődni, könyvet olvasni, esetleg levelet írni! 

Érdemes volt lemenni a pincébe, ahol egy videó magyarázza el a fűtési rendszert. Rengeteg tüzelőt tároltak a kastélyban, kisebb részben fát, nagyobb részben tőzeget. Az utóbbit kis csilléken szállították a beöntő nyílások közeléből a kazánokhoz, amik a forró levegőt termelték, amit eljuttattak a falakban lévő csőrendszeren keresztül a szobákba.

Ez adta az épület temperálását, ami mellett minden helyiségben volt fafűtéses kályha is. A munkamegosztás az volt, hogy a központi fűtésért felelős ember vitte a fát a szobákba, és az inas gyújtott be a kályhákba igény szerint. Valószínűleg, így se lehetett valami nagyon meleg azokban az óriási belmagasságú termekben. 

Ha már óriási belmagasság: a könyvtárban egy belső csigalépcső vezet fel a galériára, ami szintén tele van könyvszekrényekkel.

Egyben zeneszoba is a könyvtár: zongora, hárfa és egy pengetős hangszer (talán mandolin) is van benne.

A könyvszekrények feliratait olvasva, eszembe jutott, hogy az arisztokraták körében elvárás volt, hogy eredetiben olvassák a régi latin és görög szerzők műveit, és a modern francia, német és angol irodalmat is. 

Itt-ott találtam olyan tárgyakat, amik ismerősek voltak, láttam hasonlókat a családban. Ilyen a nevelőnő kalapdoboza is a ruhásszekrény tetején. A nevelőnő a gyerekek szobája mellett lakott, hogy mindig a közelükben lehessen.

A gyerekszobában régi játékok (bár nem eredetiek, hanem másolatok) vannak. 

Hazaindulás előtt még benéztem az ebédlőbe (ami most kávézó), mert már elmúlt dél, és nem tűnt volna jó ötletnek éhesen nekiindulni az egyórás útnak. Két diós sütivel kacérkodtam, és nem tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam. Kértem mindkettőből! Mindkettő ízlett, a feketeribizlis érdekesebb volt, mert a sárgabaracklekvár elhomályosodott a dió mellett, a feketeribizli karakteresebb íze jobban érvényesült. 

Hazafelé lényegesen jobb volt tekerni. Voltak széllökések, de nem annyira agresszívan támadtak. El ne felejtsem: van egy 4 km-es szakasz (Polgárdi és Jenő között), ami kritikán aluli minőségű. Szó szerint millió darabra törött az aszfalt, szétrázza az embert és a biciklit is. Hogy tudnak itt közlekedni az emberek? 

Miután fél egykor alaposan megtízóraiztam és hazatekertem, otthon leraktam a biciklit, és lementem a strandra a Tengósok Kikötőjébe, ahol kemény megpróbáltatás várt rám. A hétvégi ajánlat egy részét meg “kellett” ennem. Az orjaleves mellé kaptam húsos csontokat és reszelt tormát. Bár nem voltam éhes, a Gundel palacsintákat nem hagyhattam ki, igaz?

De nehezen másztam fel ebéd után a hegyre! Fél óra szundikálás jót tett!