Szépnek látszott az idő, ezért elindultam biciklizni.
Három útvonal járt a fejemben:
- Balatonfüredig biciklivel, onnan vissza vonattal, ez 35 km.
- Balatonfüred oda-vissza, ami 70 km.
- Alsóörs oda-vissza, ez 50 km.
Induláskor nem kellett döntenem, hiszen Alsóörsig ugyanaz az út, amit nagyon jól ismerek, futottam odáig néhányszor és bicikliztem sokszor. A dolog úgy kezdődött, hogy őrült szél fújt. Milyen irányba? Szembe – mindig úgy szokott.
Mielőtt rámentem az Káptalanfüredtől Alsóörsig tartó kellemetlen szakaszra, felmerült bennem, hogy akár vissza is fordulhatnék, mert elegem van az egészből. Az 50 km mégis olyan szép kerek táv, ne futamodjak már meg! Egyébként is, sima ügy lesz visszafelé, hazatol a szél. (Megjegyzés: ilyet még sose tett. Tolt haza a szél bárkit is? Jelentkezzen!)
Alsóörsön volt egy csábítás: nem sokat kellett volna várni egy vonatra, ami hazahoz. Végül csak frissítettem, és indultam vissza. (Megjegyzés: néhány éve újították fel az állomáson a vizesblokkot, és még mindig kiváló.)
Hátszél? Igen, persze, hogy nem. Szemét dolog ez! Persze, van magyarázat: a menetszél bezavar. A nyílt terepen, ahol a főút és a vasút között vezet a bicikliút (ahol futni utálok) csak félig fújt szembe a Bakonyból érkező süvítő szél. Csak azt nem értem, hogy odafelé miért nem fújt félig hátulról!
Na, ennyit a nyavalygásról!
Valójában élveztem a napos időt, az őszi lombokat, a felhőket, a majdnem üres bicikliutat (milyen más, mint egy nyári hétvégén!) és azt is, hogy megcsinálom.
Odafelé megálltam két szokásos fényképezős helyemen: a tobruki kis hídon és a káptalanfüredi öreg horgásznál. Egyiket sem érdemes kihagyni. Az előbbi mindig más, és mindig csodás. Az utóbbi megbízhatóan mindig ugyanolyan.
Visszafelé leginkább az volt az élmény, hogy meg fogom csinálni. De az Almádi és Fűzfő közötti kilátás nem piskóta!
A végén, Keneséről Akarattyára, majd az Árpád utcán felfelé már kínlódtam. Az Árpád utcán meg is álltam háromszor. Hogy lehet ez villanybiciklivel? Csúnyán elfáradt, a végén már egyedül küzdöttem, ő csak hátráltatott a súlyával és a kevés fokozatú váltójával.
Itthon a jutalom várt: nagyszerű és gazdag bableves, amit menyemtől kaptam a hétvégén, és ügyesen beosztottam, hogy mára is maradjon.
És utána egy kis szundikálás.
Még időben felkeltem, hogy lássak egy fantasztikus naplementét!
Holnap mi lesz? Elindulok? Merre? Mennyit?
Futóbolond 