Csütörtökön és pénteken is tekertem egy kicsit. Tényleg nem sokat, tekinthetjük tavasz előtti bemelegítésnek – összesen egy balatoni kiskör jött össze a két nap alatt. Mindkét nap kulcsmásolóhoz mentem, vagyis nem sport, hanem közlekedés volt a tekerés célja. Balatonalmádiba mehettem volna vonattal is, pénteken Berhidára viszont busszal, litéri átszállással juthattam volna el, fél órával több idő alatt, mint biciklivel.
Látszólag szép idő volt mindkét nap (napsütés, 10 fok körül), de a biciklin mindig erős szél fúj, ha jól halad az ember.
Akarattya-Almádi kellemes útvonal, sokszor bejártam már. Néhányszor 25–30 km-es futás része volt, más alkalmakkor pedig 70–80 km-es biciklizésbe esett bele. Szeretem a néhány éve épült új balatonfűzfő szakaszt, ami a Balaton közelében megy, és keresztez egy csónakkikötőt a tobruki strand előtt. Itt mindig megállok fényképezni, és mindig sikerem van az ott lőtt képekkel. Most meglepődtem, mert eltűnt a 40-50 csónak, ami ott szokott parkolni. Vajon hová tették őket? A közelben nem láttam egyetlen csónakot se. Vajon csónakok nélkül is annyi embernek tetszenek majd a képek?
Ugyan a kulcsot nem sikerült megszereznem, mégse volt teljesen hiábavaló Almádiba menni: egy finom tortaszelet (fehércsokis mousse málnavelővel) és kávé volt a jutalmam hazaindulás előtt a kulcsmásoló melletti Lounge kávézóban. Nem volt véletlen, hogy ide ültem be. Egyszer valaki meghívott ide, és akkor kellemes élmény volt. Most is.
Hiába nem fújt a szél (csak a menetszél), jól átfagytam a végére. Egy tál leves és egy jó gyümölcstea segített, és nem fáztam meg. Utána egy zöldséges egyveleget kaptam – nagyon egészséges táplálék a sok nyers zöldséggel.
Minthogy az almádi kulcsmásoló végleg bezárt, a feladatot csütörtökön nem oldottam meg, így másnap ismét útra keltem. Ezúttal Berhidára mentem, mert megbízható forrásból megtudtam, hogy ott működik a körforgalom melletti üzlet.
Balatonfőkajár–Csajág–Küngös–Berhida. Ez egyáltalán nem kellemes útvonal. Akármilyen is az idő, a nyílt terepen, szántóföldek között menő országút nem élvezetes. Vagy a nap tűz és nincs árnyék, vagy a szél süvít és nincs takarás. Ma az utóbbi szórakoztatott, főleg visszafelé. Azt vettem észre, hogy még a százzal száguldó autók hangját is csak akkor hallom meg, amikor már a sarkamban vannak, annyira süvített a szél a fülem mellett. Ez a Berhida–Küngös szakaszon volt a legrosszabb, mert ott sok az úthiba, amit kerülgetni kell. Üdítő viszont, hogy Csajág és Balatonfőkajár között nagyszerű, tükörsima aszfalton lehet száguldani. Szerencsére a forgalom elenyésző volt péntek délelőtt és délben, Csak néhány személyautóval és egyetlen busszal találkoztam, teherautó nem volt.
Hazafelé (a telefonom szerint) 16 km/órás szembeszelem volt, ez adódott hozzá a 21 km/órás átlagsebességemhez, hogy érezzem a törődést. Megérkezéskor jól esett a meleg tea és a fokhagymakrémleves, majd utána a “csőben sült” brokkoli a Tengósok Kikötőjében.
Ez volt a harmadik biciklizésem idén, az első még nagyobb szélben és szintén nyílt terepen, szántóföldek között, Nádasdladányba vezetett, ahova nem kulcsot másoltatni mentem. Ahogy jön a tavasz, jön majd több is. Lassan eljön az ideje egy kiskörnek is.
Futóbolond 