A tegnap reggeli 10 nemszeretem km után még nem tudtam, hogy ma lesz-e valami, de már úgy készültem, hogy napkelte környékén indulok. A Nap ma 4:52-kor kelt. Én valamivel korábban, de a hőmérőre nézve nem repesett a lelkem. Már akkor 23 fokot mutatott.
Fél hatkor indultam neki, és éreztem a sűrű, párás levegőt. Nem volt jó érzés. (Itt a víz közelében a nyári reggelek nagyon párásak, ha nem fúj a szél.)
Azt a bő 5 km-t, amit elkövettem, inkább kocogásnak lehet nevezni, de ez is több a semminél, és úgy éreztem, hogy több szenvedésre nem szolgáltam rá.
Nem panaszkodom, nagyon szép a Balaton a fülledt reggeleken is. Belegondolva, hogy más sporttársak városban futnak, ahol az aszfalt és a házak is ontják magukból a meleget, egy szavam se lehet.
A magasparton egy ideig próbáltam a füvön futni, de annyi szúnyogot riasztottam fel, hogy nem tudtam tőlük rendesen lihegni. Maradt a murvás úttest. Utána össze-vissza kanyarogtam a faluban. Szuper volt, hogy szinte mindenhol árnyékban lehettem, hiszen még majdnem vízszintesen sütött a Nap. De megmutatta az erejét, ahol volt egy kis rés, amin átjutottak a sugarai!
Szóval, lett egy jó lassú 5 km, de összességében jólesett. A magasparton többször megálltam fényképezni és videózni. Megpróbáltam kocogás közben is a videózást, de abból nem jött ki semmi élvezhető – nem meglepően, ezért megálltam egy percre. Ilyen lett:
Iderakom a tegnap kora esti látványt is. Az elmúlt két este már órákkal a naplemente előtt szürkeségbe burkolózott a Nap, mintha ősz lenne.
Fél hétkor már otthon voltam, és kis szöszölés után felajánlottam Negronak a sétát. Benne volt!
Most teljesen rábíztam az útvonalat, éppen csak az első sarkon javasoltam nagyon finoman a magaspart felé fordulást, de nem vette a lapot. Ment tovább határozottan arra a helyre, ahol néhány hétig az esti sörözéseink (ő nem sört kapott) voltak, és ahol szombaton új hely nyílt (ami csak 9-kor nyit). Körülnézett, ivott egy kis vizet, majd a kisbolt felé vette az irányt.
Nem akartam elkedvetleníteni azzal, hogy ott is csak kilenckor nyitnak, de neki lett igaza, most már hétkor. Így megkapta a megszokott két kiflijét. Én pedig a megszokott csokis csigámat, de ma kivételesen hideg tejeskávéval a furakávém helyett.
Az oda-vissza út adott összesen 4 kilométert, és ezzel estig megvagyunk. Negro a kertben él, de mostanában 11 óra körül már árnyékban is melege van, bejön az előszobába, ahol a hideg kövön jól érzi magát.
(Hogy el ne felejtsem, nekem még volt egy félórás kerti munkám a séta után. Nem kicsit vártam a végét és a zuhanyt!)
Futóbolond 