Hogy ért be a célba? Lendületesen száguldott, vagy botorkált?
Azt már biztos mindenki tudja, hogy kedden meglett a Gladiátor kihívásban vállalt 400 km (futás és gyaloglás). Arról viszont még nem írtam, hogy milyenek voltak az urolsó napok. Most nem pótolom az összes elmaradásomat, csak az utolsó 3-4 napról lesz szó.
Péntek este már csak 60 km hiányzott (és 5 nap volt hátra), így különösebb izgalomra nem volt okom. Szombaton tanítottam, ezért nem is terveztem nagy futást reggelre, 4 km elég volt. De azért valami nem stimmelt: Vajon miért gyalogoltam a visszafordulási ponttól a frissítésig, pedig futva egy szép 7 km lett volna belőle? Akkor nem foglalkoztam a kérdéssel, de a következő 2 nap fényében már látom, hogy akkor sem voltam a csúcson. Egyébként nem lazsáltam, 17 km lett az összes mászkálásom szombaton.
Vasárnap viszont 2 km után lett elegem az egészből, ott ért véget a futás. Ez hétfőn is megismétlődött. Persze, nem akartam elvesztegetni a napokat, ezért mindkét nap 6-7 km gyors gyaloglással folytattam. Mennyire gyorsan? Jó nagyokat léptem, szedtem a lábam, 6-6,5 km/óra átlagsebességgel haladtam.
Mindkét nap mentem rendesen, napi 13-15 kilométert. Csak éppen futni nem volt kedvem. Nem elemeztem az okokat. Talán elfáradtam. Talán úgy éreztem, hogy a cél eléréséhez már nem kell igazán hajtanom.

Kedden nem szorított az idő, mert az őszi szünet miatt csak az angol nyelvű képzésen volt tanítás, és csak délutánra kellett mennem. A futás elején hasonlóan éreztem magam, mint az előző két napon. De belegondoltam, hogy semmi valódi okom sincs keveset futni, akár futhatnék valami “rendes” távot is. Ettől csak-csak beindult a gépezet, meglett 9 km.

Utána már csak kevesebb mint 5 km hiányzott a 400-hoz, vagyis bátran kijelenthettem a kávézás közben, hogy aznap meglesz.

Meg is lett estére, és jó érzés volt. Arról, hogy másnap reggel hogy éreztem magam, már írtam.
A következő 3 nap megint 3 km körüli kocogást hozott. Pihenésnek neveztem el, de azért péntek délután a vonaton hazafelé erősen itt nyomult a gondolat, hogy szombaton lehetne egy tízes is akár. Majd kiderül …
One thought on “A Gladiátor utolsó napjai”