Virágok között Hollandiában

Hollandiában, csodálatos helyen, virágok és szélmalmok között vezet az utam. Majdnem. Vagyis igen, de virtuálisan.

Egy kedves futótársam ajánlotta ezt a virtuális versenyt, amin először a csodás érem fogott meg. Virágok, szélmalom, ami még forog is. Ugye izgalmas?

Egy darabig elfeküdt a verseny, mert a sok egyéb tennivalóm mellett nem jutott energiám arra, hogy tervezzek is, ne csak mozogjak. A 400 km-es Gladiátor kihívást is csak 2 héttel a teljesítés után jelentettem le, és egy másik októberi futás teljesítési jelentése is heteket késett. (A Gladiátor érmét még várom, már hetek óta Budapesten várja a vámkezelés befejezését. A Posta cseppenként adagolja, hogy milyen újabb dokumentumot kér tőlem, hogy vám elé állíthassa végre.)

De visszatérve a virágokra: végül nov. 15-én délután jelentkeztem, és mindjárt el is indultam. 

Nem tartott sokáig megkedvelni a szervezőt! Telefonos appot adnak, amivel követni tudom, hogy éppen merre járok a holland virágföldek és malmok között. Egy-egy érdekes hely elérésekor kapok egy elküldhető képeslapot, és hozzá részletes leírást a nevezetességekről. 

Nem kell írogatnom, hogy mikor, mennyit haladtam, nem kell figyelnem, hogy mikor lesz meg a 66 km. Barátságos gratuláció a részem minden szakasz teljesítésekor. Ráadásul, a szervező elültet 5 valódi fát a teljesítésem során. Ez is milyen jó! 

Az első képeslapot Haarlem, a virágok városa elérésekor kaptam. Természetesen, ott van a szélmalom is. Hogy maradhatna le?

A következő is gyorsan érkezett, ezen Lisse tulipánmezőit csodáltam meg (ha már ebben a téli időben élőben nem tehettem).

Leiden házai vannak azon a képeslapon, amiből azt is megtudtam, hogy miért ilyen keskenyek a házak arrafelé. (A XVI. században a ház szélessége alapján vetették ki az adót. Ugye, milyen lemeényesek voltak az emberek már akkor is, ha adóoptimalizálásról volt szó?)

Az utam végén Naaldwijk várt. Mostanáig a létezéséről sem tudtam, pedig csodás hely a rengeteg tulipánnal (és a klasszikus szélmalommal). Ugye? 

Térképen tudom követni, hogy merre járok, mekkora távot tettem meg eddig, és a közelemben haladókat is látom – mintha a valóságban is ott lennénk. 

Amikor elérem a táv 20%-át, a szervezők ültetnek egy valódi fát ennek emlékére. És utána is egyet-egyet minden további 20% után. Egy ezzel foglalkozó zöldszervezet választja ki a fát és a helyszínt, hogy minden szakszerűen menjen. 

A futáson és az eredményen túl az is jó érzést ad, hogy a nevezési díjam egy része jótékony célra megy. Van ilyen versenysorozat Magyarországon is, nem is egy. Én a Run Free eseményeire szoktam nevezni, ahol ők is átadják a nevezési díj egy részét, és a résztvevők külön adományozhatnak a nevezéssel egyidejűleg. 

November 20-án végeztem a 66 kilométerrel. Sok kicsi, sokra megy alapon csináltam, nem volt benne igazán nagy táv. Általában a szokásos reggeli 6-7 km ment bele, és napközben sok rövidebb. Az automatikus bejelentés sokat segített – ő figyelt arra, hogy semmi se maradjon ki.

Az utolsó nap megtettem egy félmaratont, de ebből már csak száz méter ment a holland virágútra. A Run Free egyik versenyére jelentkeztem a félmaratonnal. De ez már egy másik történet …Nem ez volt az utolsó versenyem a Conqueror Events szervezésében!