Szilveszter durva volt!

Nem, Szilveszter nem verekedett, sőt én sem. A durrogtatás sem volt olyan szörnyű.

Ez a sok lépés és kilométer volt “kicsit” sok:

Újév reggelén nehezen tudtam mozogni. Sőt, az éjfél előtti utolsó 4,5 km sem esett jól. 

Mi a bánatnak mentem, ha nem esett jól? Az még rosszabb érzés lett volna, ha nem csinálom, és nem csak egy-két napig lett volna kellemetlen.

Egy kis háttér: 2019 őszén kitűztem célul, hogy minden egyes hónapban meglesz 100 km futás (kocogás) és megteszek 200 km-t gyalogolva. Talán néhányan emlékeznek, hogy Szilveszter napján még elindultam sétálni éjfél előtt, mert lemaradásban voltam. 

2021-ben pedig az történt, hogy december közepe után a gyaloglásból minden nap a szükségesnél kevesebbet csináltam. A futás ment rendesen (futópadon), de nem vágytam olyan sok mozgásra odakint. Amikor pedig bejött az ónos eső és a jegesedés, éppen csak kimentem egy kicsit óvatosan tipegni. A karácsonyra sem a legaktívabb sportolás a jellemző. 24-25-26-27-én én mentem családi látogatásokra, 29-30-án pedig hozzám jöttek gyerekek és unokák. Ettől még mászkálhattam volna, de a napok jelentős részét a konyhában töltöttem, ami nem növeli a kilométerek számát – bár akár sportnak is tekinthetnénk. 

Száz szónak is egy a vége: 29-én már ott tartottam, hogy 3 nap alatt 36 km-t kellett volna gyalogolnom, ami még nem lett volna olyan sok, de aznap is csak 6 jött össze. Természetesen, felmerült a feladás lehetősége. Mert mi van, ha nem lesz meg a 200 km? Tulajdonképpen semmi! Nem kapok büntetést, nem szid össze senki, csak éppen nekem lesz rossz érzésem  – és nem csak pár napig, hanem hónapokig. 

Harmincadikán 5 km jött össze, így 25 maradt az év utolsó napjára. Komolyan felmerült bennem, hogy szembe kell nézni a realitásokkal: ezt elbuktam.

Realitás ide, realitás oda, a reggeli sétát megtoltam egy kicsit, 7 km lett. A kávézóból hazafelé az 1 km-es utat 3-ra nyújtottam egy kis kerülővel. Itt már feltűnt egy kis reménysugár, bár még nem voltam biztos, hogy meglesz. Mindenesetre, mentem egy hetest ebéd után, hogy a remény megmaradjon. 

Sötétedésre már csak újabb 7 km hiányzott! Ez már sima liba! Az esti programom csak 1 km-re volt, de két és felet csináltam belőle. Korán hazamentem, hogy bátorítsam a tűzijátékot nem annyira élvező állatkáimat, és sétáltunk egy jó nagyot Negróval éjfél előtt. (Az egy külön, érdekes történet, hogy mennyire másképp sétál ilyenkor – rá sem lehet ismerni!)

Szóval, ennyi! Meglett a decemberi 200 km gyaloglás. Azt nem írtam még, hogy a napot 5 km-rel kezdtem a futópadon. Ez kellett a százashoz.

Ugye, nem kell mondanom, hogy újév reggelén “kicsit” nehezen mozdultam meg? A szokásos reggeli torna (gimnasztika, guggolások, felülések) most is rendbehoztak, ahogy mindig, de a korábban eltervezett félmaratont “lemondtam”. De ez már egy másik történet …

Még egy kis összefoglaló az évről:

• a teljes megtett táv 4748 km lett,
• ebből a december lett a leggyengébb (302 km), június, május, február a három dobogós (449-466 km),
• a futás összesen 1676 km volt.

Minden kedves olvasómnak boldog, békés, egészséges évet kívánok!

Kerékfy Pál