Elindulok a szerpentinen

December végén Hawaii-ba utaztam (képzeletben), és bejártam a második legnagyobb sziget híres hegyi útjait. 

Az utazás kezdeteiről itt írtam: Hawaii! Hajrá! Futás!

December 31-én jó sokat mentem, összesen 32 kilométert. (Újév napján le is írtam, hogy miért.)

Ezzel eljutottam az első megállóhoz, ami Paia volt. Az északi part gyéren lakott, így ez egyben az utolsó város is Hana előtt. Paiát egy kis “excentrikus, hippi, szörfös városként” írják le, a közeli Paia-öböl pedig remek hely a tapasztalt bodyboardosok és bodysurferek számára, mert a hullámtörés pontja közel van a parthoz. (Ha valaki nem tudná: a bodyboard egy rövid szörfdeszka, amin fekve harcolnak a hullámokkal. A bodysurf viszont az a sport, amikor még ez a kis deszka sincs, hanem az ember teste maga a “deszka”.)

A part szélén állnak egy betonbunker maradványai, állandó emlékeztetőül Hawaii szerepére a második világháborúban. (Pearl Harbor kikötője nagyjából 200 km-re van ettől a szigettől.)

Mindössze 3,2 km-re van a Ho’okipa Beach, ahol a szörfösök a hawaii zöld tengeri teknősökkel (Hawaiian Green Sea Turtles) osztoznak az óceánon. Az őshonos, itt helyben honu néven emlegetett tengeri teknősök szent lények, amelyek “a jó szerencsét, védelmet, kitartást és hosszú életet testesítik meg“. A XIX. és XX. században a nyugatiak által túlvadászott honu 1978-ban védett faj lett, és azóta elkezdett újra szaporodni. A továbbra is a veszélyeztetett fajok közé sorolt ​​honu – ha túléli a ragadozók támadásait, a környezeti ártalmak és a tengeri törmelék veszélyeit – akár 100 évig is élhet. A nőstény 25 éves kora körül lesz ivarérett, és 2-3 évente akár 100 petét is rak a parton.

A Hana Highway-n befelé haladva a 36-os út a 360-as útra fordul, ahol a nulla mérföldkő (Hana Mile Marker Zero) a keskeny és kanyargós hegyi autópálya kezdetét jelzi. Ezen a szerpentinen 620 döbbenetes kanyar van, és 59 hídon (közülük 46 egysávos) halad végig egy trópusi esőerdőben. Az 1908 és 1947 között épült hidak többsége történelmi nevezetesség, és ma is használatos. Az elmúlt években csak egy hidat cseréltek ki az erózió miatt.

A Hanába vezető út építése a XIV. századra nyúlik vissza, amikor Maui még három régióból állt, és mindegyiknek saját uralkodója volt. Pi’ilani király Nyugat-Maui uralkodója volt, és házasság révén a keleten lévő Hana uralkodója is lett. A két régió összekötése érdekében utat épített, ez volt a Hana Highway előfutára. A legenda szerint “az utazók szőlőindából készült kötelekkel lendültek át Kelet-Maui rohanó patakjai fölött”. Ezek az átkelők voltak az 59 híd előfutárai. A modern útépítés az 1870-es években kezdődött, folytatódott az 1900-as évek első felében, és végül az 1960-as évekre aszfaltozták le teljesen az utakat.

Amikor jelentkezem és befizetek egy virtuális kihívásra a Conqueror szervezésében, kiválaszthatom, hogy milyen környezetvédelmi célt támogassanak a befizetett pénzem egy részéből Most a tengeri szennyezés visszaszorítását választottam. Remélem, hogy tényleg tesznek is valamit az ügy érdekében!