Csodás hely! Ha egy akarattyai mondja, akkor tényleg elég jónak kell lennie, mert magasan van a mérce.
Hogy kerül ez az írás ide, a futóbolond írásai közé? Ez is kiderül majd, de nem ma.
(Kattintásra megnő a kép.)
Az elején kezdve: Amikor megérkeztem, és megálltam körülnézni és az első képet elkészíteni, megszólított egy szembejövő ember: “Elvesztettem a jelzőimet”. Tónál lévén, a horgászat jutott eszembe, ennek megfelelően megkérdeztem, hogy ki vitte el. Gyorsan kiderült, hogy nem horgászati, hanem nyelvi jelzőkről van szó: nem találja a megfelelő jelzőket a hely nagyszerűségének leírására. Látszott rajta, hogy le van nyűgözve. Ahogy elmondta, nagyon sokat túrázik, és rengeteg gyönyörű helyen járt már, de ez kiemelkedik közülük.
Felcsigázta a vágyamat, hogy én is elmerüljek az élvezetben, így egy-két perc után elbúcsúztam tőle, mondván, hogy szeretném magam is megnézni a csodát.
Mi a Deseda? Egy nagy tó, pontosabban víztározó, ami patak is. Egyszerű, ugye? Mekkora? Légvonalban nagyjából 8 km a hossza, körbejárni több mint 26 km lenne, de ezt most kihagytam. Majd legközelebb…
Az azonos nevű patak felduzzasztásával keletkezett 1974-ben, de régi térképeken is látszik, hogy nem egy keskeny kis patak folyt ott, hanem jó széles vízterület volt.
A dolog lényege: Fantasztikusan szép és békés hely! Egy szeptemberi szerda nyilván nem adja vissza, hogy zsúfolt-e nyári hétvégéken. Az ismertetőben azt olvasom, hogy vannak a csendet, nyugalmat keresők számára való helyek is (Kaposfüred, Magyaregres és Somogyaszaló környékén). Toponárnál vannak a fiatalok, a sportolást és a strandolást kedvelők területei. Ez a forgalmasabb vége van Kaposvárhoz legközelebb, kb. 7 km-re a vasútállomástól.
Mit láttam ott? Elsősorban a nagy vizet, aminek természetes, szabályozatlan partja van, belenőnek a bokrok és a fák. A strand felőli részen találkoztam több (kb. 15-20) emberrel, és láttam vendéglőket, büféket is. Ott van a strand is.
Tovább a part mellett végig jól járható úton haladtam, és igazán csendes volt minden. Itt-ott, elszórva vannak padok, bokrok és fák árnyékában. A pihenőhelyeken asztalok és tájékoztató táblák vannak, amiken a tó állat- és növényvilágáról lehet olvasni és memóriajátékot játszani.
Láttam egy horgászt, egy padon olvasó lányt és néhány kacsát. Volt még két biciklista is. Ilyen egy szeptemberi szerda …
Távolabb van egy csónakház is, és még sokkal távolabb (ahova már nem jutottam el) kalandpark, kalanderdő, erdei kalandsétány, erdei játszótér és madármegfigyelő hely is várja a kirándulókat. Ezek nem egymás hegyén-hátán, hanem 1-2 km távolságban vannak.
A lényeg a szép és természetes környezet. Persze, tudjuk, hogy mesterségesen felduzzasztott víz, de ez nem látszik rajta, a toponári végén lévő fűvel benőtt gáttól eltekintve. (Ez látható az első kép bal szélén.)
A sok szöveg helyett beszéljenek a képek!
Bementem a Fekete István Látogatóközpontba is. Csodálkoztam, hogy miért pont róla nevezték el, hiszen a Tüskevár és a Téli berek nem itt játszódik. Nem tudtam, hogy milyen kapcsolata van ehhez a vidékhez. Az ismertetőből kiderült, hogy valójában ide kötődik a természettel való kapcsolata.
Lehet különböző állatok szőméjét simogatni. Az elég sok kitömött állat mellett akváriumban úszkáló halak is vannak. Itt is lőttem néhány képet, de ezek nem tudják rendesen bemutatni a kiállítást.
Szerveznek kishajós túrát a tavon, és lehet biciklit és csónakot is bérelni náluk. A kishajózáshoz madármegfigyelő játék is kapcsolódik a gyerekek számára, amiben nyeremények is vannak (ehhez meg kell venni egy munkafüzetet).
Vissza kell mennem még, mert annyi mindent nem láttam, de hosszabb időre, hogy körbe tudjam járni a tavat. És üldögélni is többet szeretnék. Erre rá kell szánnom néhány órát!
Kaptam még képeket egy kedves főiskolai tanítványomtól, Tóthné Nagy Anitától, aki gyerekkora óta szereti ezt a helyet. Örömmel osztom meg itt a képeit:
Futóbolond 