Búcsúzás

Július vége elhozta a búcsúzás pillanatát.

Szép volt az együtt töltött idő, fejlődtem, erősebb és kitartóbb lettem ez alatt a közel három év alatt.

Kitől, mitől búcsúztam el július végén? A 34 hónappal korábban kitűzött céljaimtól, hogy havi 100 km futásnál és 200 km gyaloglásnál nem adom alább.

Minden egyes hónapban teljesítettem ezeket a célokat. Voltak hónapok, amikor nagyon nehezen, az utolsó napokban is küzdve kaphattam össze a 100 km-t. Máskor pedig könnyebben ment, és akár 200 km futás is meglett.

Miért vettem búcsút ezektől a céloktól, ha ilyen jól megvoltunk így együtt? 

15 év pihenő után lehoztam a biciklimet a padláról, és július utolsó 10 napján mentem vele 220 km-t. Jól látszik, hogy befér ennyi tekerés a korábbi célok mellé! Miért akkor a változtatás? Igen, befért, de sok volt. Időben is sok volt, és folyamatosan fáradt is voltam ennyi mozgástól.

Az augusztustól érvényes új havi célok: 75 km futás, 120 km gyaloglás és 200 km biciklizés. Ez igy marad legalább az év végéig. Utána meglátom … 

Az éves célok (1200 km futás és 2400 km gyaloglás) egyelőre változatlanok. Egy kis fejszámolással kiderül, hogy ebben az esetben átlagosan mégis teljesítenem kell az eredeti havi célokat. Ez is a “meglátom …” dobozba kerül.

Megvolt a búcsúzás, de a valódi elválás még várat magára. Futásból (kocogásból) 101, gyaloglásból több mint 230 km lesz az augusztusi végeredmény. 

A biciklizés is 310 km felett van. Ennek egyszerű az oka: 29-én és 30-án kibéreltem egy igen jó biciklit kipróbálásra, és kihasználtam a lehetőséget, beletettem 70 km-t, amiből 25 km elektromos rásegítéssel ment. Megszerettem – de erről majd máskor.

Egyáltalán, mire valók ezek a célok? Leginkább arra, hogy odafigyeljek a mindennapi, rendszeres mozgásra. Hamar kitapasztaltam, hogy fájdalmas dolog néhány napot kihagyni, és utána küzdeni a hónap végén. Sokkal jobb a rendszeres mozgás, és a tudomány is ezt találja hasznosabbnak az egészség megtartása érdekében. És ez a valódi célom, ezért mozgok sokat. A többi, a mérhető célok kitűzése, mérése és teljesítése, csak a felszín.

Adódik a kérdés: Sose voltak tőlem független körülmények, amik nehezítették a kilométerek teljesítését, és magyarázatot adhattak volna az elmaradásra? De, voltak, többször is. Olyan sokszor volt, hogy ki kellett hagynom 3 napot egymás után egészségügyi okból, és egy hatnapos ilyen szünetre is emlékszem. Éppen ezért fontos a cél kitűzése és számonkérése. Nem az a kérdés, hogy milyen mentségem van, miért nem tudom teljesíteni. Az a kérdés, hogy hogyan tudom teljesíteni.

Tudom, szerencsém volt eddig, hogy hosszabb, több hetes vagy hónapos akadály nem került az utamba. Igyekszem mindent megtenni, hogy ez igy is maradjon!

Köszönöm a figyelmedet, kedves Olvasó! Örülnék, ha megirnád a gondolataidat erről. A bírálat sem esik rosszul …