A múlt hét vége nagyon kimerített.
Pénteken Tihanyba gurultam el egy érdekes balatoni konferenciára. Reggel, odafelé teljesen jó volt a 43 km. Nem siettem, mert időben elindultam. Útközben néhányszor meg is álltam, kávéztam, sütiztem.
Hazafelé a du. 2 és 4 óra közötti hőségben, fáradtan már nem esett jól – és ezzel finoman fogalmaztam. Unokám, aki Füredig vonattal hozta a biciklit, majd elém jött Tihanyba, a füredi ebéd után felvetette, hogy akár vonatozhatnánk is hazáig. Nekem nagy volt a szám, hogy annak nem lenne sportértéke. Utólag úgy látom, hogy bölcsebb lett volna útközben (pl.: Almádiban) vonatra szállni.
A szombat is hosszúra sikerült, éjfél után értem haza. Ebben sport nem sok volt (23 km bicikli és 5-6 km gyaloglás), de kifárasztott. Abszolút megérte az esti és éjszakai program, a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület által rendezett Vacsora Fehérben, ami barátkozásról, evésről, ivásról, beszélgetésekről és jó zenéről szól. Kiválóan éreztem magam, és úgy láttam, hogy a többi 180 résztvevő is élvezte.
Vasárnap nagyon keveset jöttem-mentem (5 km bicikli, 5 km gyaloglás), és igyekeztem eleget aludni, de így is fáradtnak éreztem magam hétfő reggel az 5 km biciklizés és 2,5 km séta után.
A megoldás egy kellemes, könnyű biciklizés lett: a balatonvilágosi magaspart végéig és vissza, összesen majdnem 17 km. Most rendben vagyok, és mindjárt neki is ülök a munkának (az Akarattyai Hírmondóba írok a tihanyi konferenciáról).
A ma délelőtti megoldás nem újdonság, már többször bevált egy ilyen tekerés fáradtság ellen. Amikor kifáradok a kerti munkában, akkor is ez szokott lenni a jutalmam.
Pali, a futóbolond
Futóbolond 