Idén is jó nagyot lehet majd szurkolni a futóknak és biciklistáknak, akik egymaguk vagy különböző csapatokban, váltókban teljesítik a 211 kilométeres távot.
A verseny Balatonfüreden indul, ahonnan nyugatra, Aszófő felé veszik az irányt a versenyzők, Keszthely és Fenékpuszta után a déli parton folytatják, Balatonaligánál és nálunk, Balatonakarattyán újra elérik az északi partot, majd Füreden befutnak a célba.
Az egyéni futók és a különböző létszámú csapatok más és más időpontokban indulnak, és így máskor járnak majd Akarattyán is, ami a 48. szakasz vége.
Az egyéni futók, akik péntek reggel 7-kor rajtolnak, és akkor már 171 km-nél járnak, szombaton hajnalban és reggel várhatók ide. Az eddigi években azt láttam, hogy többségük már tényleg alig vonszolta magát. Biztos nagyon jól fog esni nekik, ha sokan lelkesítjük őket, akár a Nekem a Balaton (Csücsök) frissítő pontnál, akár előtte a Sirály utcában, vagy utána a Koppány soron. Külön “élmény” lesz nekik az alagút után felmászni a Rákóczi útra!
A hivatalos frissítő pont mellett egy különleges frissítő pont is lesz Akarattyán: a Nekem a Balaton “Csücsök” üzlete szombat reggel 8 óra és vasárnap este 20 óra között folyamatosan nyitva lesz, 36 órán keresztül várja a versenyzőket és a szurkolókat. Az elmúlt két évben szorgalmasan szurkoltam, hangosan kiabálva buzdítottam mindenkit, aki megérkezett hozzánk. Most is ez a szombati és vasárnapi napközbeni tervem (de este nem leszek itt, már megint színházba megyek).
Ki jön a futókat bíztatni? Olyan jó lenne, ha sok akarattyai töltene ezzel néhány órát! Igazán lelkesítő – nemcsak a versenyzőknek, hanem a szurkolóknak is!
Segíthetünk az iskolának 1 millió forintot nyerni sportszerekre! Ki segít?
A korábbi “Millió lépés” akciók sikerén felbuzdulva, most egy újabb céllal kiegészítve indul útjára ez a rengeteg lépés.
Valójában nem is olyan rengeteg! A mostani akció 77 napig tart, vagyis napi 13 ezer lépéssel össze lehet gyűjteni a milliót. Jó, ez tényleg nem olyan kevés. Három ezerrel több, mint az idős embereknek ajánlott napi minimális lépésszám.
Tavaly én is jelentkeztem az őszi felhívásra, és 1 millió 332 ezer lépést gyűjtöttem össze 10 hét alatt. Ez tényleg egy kicsit sok lenne valakinek, aki nem mozog olyan sokat, mint én, de nem egy 60 év feletti embernek lett 2 millió körüli lépése, vagyis nem is kiemelkedően sok.
Mik a teendők?
A leglényegesebb, ami saját magunknak is fontos: rendszeresen, minden nap mozogni.
A részvétel az app letöltésével kezdődik, ezt az App Store, és Google Play áruházakban lehet megtalálni.
A letöltés után lehet regisztrálni.
A lépések számolásához szükség van a telefonon egészség app és a Millió lépés összekapcsolására (androidos telefonon a Google Fittel, iOS-en az Apple Health programmal, illetve bizonyos Huawei készülékeken a HealthKit alkalmazással).
A következő lépés az iskola kiválasztása. Én a Balatonkenesei Pilinszky János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolát választottam. Itt létrehoztam egy “támogatók” nevű osztályt, amibe szeretettel várok minden támogatót. Pillanatnyilag magam vagyok ebben az “osztályban”, de bízom benne, hogy leszünk még sokan.
Most már csak lépkedni kell! A telefon által összeszámolt lépések mellett lehet olyan tevékenységeket rögzíteni, amik nem eredményeznek lépésszámot (pl.: biciklizés, úszás), és ezeket átszámolja lépésekre a program. Én biciklizéssel is szoktam lépéseket gyűjteni.
Tudom, hogy ez egy kicsit bonyolultnak hangzik. Miért tenné meg ezeket valaki? Két jó okot tudok mondani:
Az iskola támogatása.
Saját magam ösztönzése, hogy jobban odafigyeljek az egészséges életre, a sok mozgásra.
Itt lehet választ találni a felmerülő kérdésekre, problémákra: Gyakori kérdések. Ezen az oldalon képsorozatok és videók is bemutatják a tennivalókat. Ha marad még nyitott kérdés, emailben is segítenek, sőt a Facebookon is.
Szeretettel hívok és várok mindenkit! Ha valaki velem egy csapatban szeretne “versenyezni”, írjon nekem. Mi ez a csapat dolog? Ezt még nem mondtam. Az iskoláktól teljesen függetlenül, létre lehet hozni 5 fős csapatokat, és a csapatok is gyűjtik a lépéseket és a kilométereket (és versenyeznek egymással).
Az Ontario-tó partján, a Niagara folyó torkolatánál található Niagara-on-the-Lake, a szép régi város. A Kanada déli Ontario tartományában található városra a fákkal szegélyezett széles utcák jellemzőek.
Niagara-on-the-Lake-et az 1700-as évek végén alapították, amikor a brit kormány földet vásárolt a Mississauga törzstől, és eredetileg brit lojalistákkal telepítették be, akik az amerikai függetlenségi háború idején a Korona oldalán harcoltak.
A város mind méretben, mint gazdasági jelentőségben nőtt, amint azt az impozáns régi házak is mutatják. A várost azonban 1813-ban felgyújtották az amerikaiakkal vívott háború során, és így a jelenlegi épületek nagyrészt az újjáépítés során jöttek létre.
Niagara-on-the-Lake 1792 és 1797 között Newark néven Felső-Kanada első fővárosaként szolgált. Később először Niagarára, majd 1970-ben a mostani nevére nevezték át.
A borrajongók számára a város a jégbor gyártásáról nevezetes, ami egy édes desszertbor, amelyet a tőkén megfagyott szőlőszemekből készítenek.
A jégbor készítése kényes és kockázatos folyamat, mivel sok munkaerőt igényel a termés néhány órán belüli leszedése. Hajnalban kell szüretelni, amikor elég hideg van (legalább -8°C), de nem olyan hideg, hogy a szőlő túl fagyos és nehezen préselhető legyen. Az 1990-es években az egyik pincészet eltörte a prést, mert a szőlő túl kemény volt, amikor a hőmérséklet közel -20°C volt. A jégborban domináló méz, a citrusfélék és a virágok intenzív édessége és erős ízei nem mindenki ínyére valók, de jól párosíthatók lágy sajtokkal, például brie-vel, vagy olyan egyszerű desszertek kísérőjeként, mint a panna cotta.
Utazásom a várostól délkeletre kezdődik, a történelmi Fort George-nál, egy katonai erődítménynél, amelyet a brit hadsereg használt, amíg az amerikai fegyveres erők el nem foglalták az 1812-es háborúban. Az amerikai megszállás rövid ideig, mindössze hét hónapig tartott, és amikor visszavonták erőiket, lerombolták az erőd települését, csak a puskaporraktárat hagyták meg. A 20. század elején a Fort George-ot helyreállították, és az eredeti épületek másolatait építették fel. Ma múzeum, amely a 19. századi katonai életet mutatja be.
Fort George-ból dél felé tartok a híres Horseshoe-vízesés felé, átlépem az Egyesült Államok határát a Unity Island-nél, hogy észak felé induljak a Niagara folyó túloldalán, egy megállóval az American Fallsnál, majd a Fort Niagara-nál fejezzem be utam.
Most itt az ideje útnak indulni! Majd még jelentkezem …
Nem kell milliót lépni, már napi néhány ezer lépés is sokat jelent az egészségünk szempontjából! Talán hihetetlen, de napi 15-30 perc intenzív mozgás óriási különbséget jelenthet: az egészség, a jó közérzet múlhat rajta.
Most itt egy ösztönző “verseny”: 2022-es Millió lépés az életért 2.0 – A Szív útja kihívás. Miért a szív útja? Elsősorban a keringési rendszerünknek fontos, hogy mozogjunk. És a jobb keringés jobb életet jelent.
Ki érzi úgy, hogy hétfőn el akarja kezdeni?
Miért éppen hétfőn? Mindig most van a legjobb pillanat egy jó dolog elkezdésére! Még egy ok: szeptember 26-án kezdődik az idei kihívás, amiben virtuálisan bejárhatjuk a teljes magyarországi Kék Túra útvonalát.
Mi kell hozzá? Okostelefon, az arra letöltött Milliólépés 2.0 app, és a lépéseink.
Csodás hely! Ha egy akarattyai mondja, akkor tényleg elég jónak kell lennie, mert magasan van a mérce.
Hogy kerül ez az írás ide, a futóbolond írásai közé? Ez is kiderül majd, de nem ma.
Itt kezdődik (Kattintásra megnő a kép.)
Az elején kezdve: Amikor megérkeztem, és megálltam körülnézni és az első képet elkészíteni, megszólított egy szembejövő ember: “Elvesztettem a jelzőimet”. Tónál lévén, a horgászat jutott eszembe, ennek megfelelően megkérdeztem, hogy ki vitte el. Gyorsan kiderült, hogy nem horgászati, hanem nyelvi jelzőkről van szó: nem találja a megfelelő jelzőket a hely nagyszerűségének leírására. Látszott rajta, hogy le van nyűgözve. Ahogy elmondta, nagyon sokat túrázik, és rengeteg gyönyörű helyen járt már, de ez kiemelkedik közülük.
Felcsigázta a vágyamat, hogy én is elmerüljek az élvezetben, így egy-két perc után elbúcsúztam tőle, mondván, hogy szeretném magam is megnézni a csodát.
Mi a Deseda? Egy nagy tó, pontosabban víztározó, ami patak is. Egyszerű, ugye? Mekkora? Légvonalban nagyjából 8 km a hossza, körbejárni több mint 26 km lenne, de ezt most kihagytam. Majd legközelebb…
Az azonos nevű patak felduzzasztásával keletkezett 1974-ben, de régi térképeken is látszik, hogy nem egy keskeny kis patak folyt ott, hanem jó széles vízterület volt.
A dolog lényege: Fantasztikusan szép és békés hely! Egy szeptemberi szerda nyilván nem adja vissza, hogy zsúfolt-e nyári hétvégéken. Az ismertetőben azt olvasom, hogy vannak a csendet, nyugalmat keresők számára való helyek is (Kaposfüred, Magyaregres és Somogyaszaló környékén). Toponárnál vannak a fiatalok, a sportolást és a strandolást kedvelők területei. Ez a forgalmasabb vége van Kaposvárhoz legközelebb, kb. 7 km-re a vasútállomástól.
Mit láttam ott? Elsősorban a nagy vizet, aminek természetes, szabályozatlan partja van, belenőnek a bokrok és a fák. A strand felőli részen találkoztam több (kb. 15-20) emberrel, és láttam vendéglőket, büféket is. Ott van a strand is.
Tovább a part mellett végig jól járható úton haladtam, és igazán csendes volt minden. Itt-ott, elszórva vannak padok, bokrok és fák árnyékában. A pihenőhelyeken asztalok és tájékoztató táblák vannak, amiken a tó állat- és növényvilágáról lehet olvasni és memóriajátékot játszani.
Láttam egy horgászt, egy padon olvasó lányt és néhány kacsát. Volt még két biciklista is. Ilyen egy szeptemberi szerda …
A 3. folyamkilométerig jutottam el. Ezen a hídon lehet továbbmenni.
Távolabb van egy csónakház is, és még sokkal távolabb (ahova már nem jutottam el) kalandpark, kalanderdő, erdei kalandsétány, erdei játszótér és madármegfigyelő hely is várja a kirándulókat. Ezek nem egymás hegyén-hátán, hanem 1-2 km távolságban vannak.
A lényeg a szép és természetes környezet. Persze, tudjuk, hogy mesterségesen felduzzasztott víz, de ez nem látszik rajta, a toponári végén lévő fűvel benőtt gáttól eltekintve. (Ez látható az első kép bal szélén.)
A sok szöveg helyett beszéljenek a képek!
Bementem a Fekete István Látogatóközpontba is. Csodálkoztam, hogy miért pont róla nevezték el, hiszen a Tüskevár és a Téli berek nem itt játszódik. Nem tudtam, hogy milyen kapcsolata van ehhez a vidékhez. Az ismertetőből kiderült, hogy valójában ide kötődik a természettel való kapcsolata.
Lehet különböző állatok szőméjét simogatni. Az elég sok kitömött állat mellett akváriumban úszkáló halak is vannak. Itt is lőttem néhány képet, de ezek nem tudják rendesen bemutatni a kiállítást.
Mit hozott rókamama a kicsiknek? Csilpcsalpfüzike. Ugye, milyen érdekes, hogy németül és angolul is hasonló a neve?Ők a német darazsakMilyen a mókus és a borz bundájaM Lehet játszani a termésekkelGigantikus szitakötő, de nagyon békés.Itt lakik a mókus, akit meg szabad simogatniNa, mi ez? Mézpergető!
Szerveznek kishajós túrát a tavon, és lehet biciklit és csónakot is bérelni náluk. A kishajózáshoz madármegfigyelő játék is kapcsolódik a gyerekek számára, amiben nyeremények is vannak (ehhez meg kell venni egy munkafüzetet).
Vissza kell mennem még, mert annyi mindent nem láttam, de hosszabb időre, hogy körbe tudjam járni a tavat. És üldögélni is többet szeretnék. Erre rá kell szánnom néhány órát!
Kaptam még képeket egy kedves főiskolai tanítványomtól, Tóthné Nagy Anitától, aki gyerekkora óta szereti ezt a helyet. Örömmel osztom meg itt a képeit:
Szép volt az együtt töltött idő, fejlődtem, erősebb és kitartóbb lettem ez alatt a közel három év alatt.
Kitől, mitől búcsúztam el július végén? A 34 hónappal korábban kitűzött céljaimtól, hogy havi 100 km futásnál és 200 km gyaloglásnál nem adom alább.
Tőlük búcsúztam el
Minden egyes hónapban teljesítettem ezeket a célokat. Voltak hónapok, amikor nagyon nehezen, az utolsó napokban is küzdve kaphattam össze a 100 km-t. Máskor pedig könnyebben ment, és akár 200 km futás is meglett.
Mostanában rövid és lassú sétákat szeret Negro
Miért vettem búcsút ezektől a céloktól, ha ilyen jól megvoltunk így együtt?
15 év pihenő után lehoztam a biciklimet a padláról, és július utolsó 10 napján mentem vele 220 km-t. Jól látszik, hogy befér ennyi tekerés a korábbi célok mellé! Miért akkor a változtatás? Igen, befért, de sok volt. Időben is sok volt, és folyamatosan fáradt is voltam ennyi mozgástól.
Az augusztustól érvényes új havi célok: 75 km futás, 120 km gyaloglás és 200 km biciklizés. Ez igy marad legalább az év végéig. Utána meglátom …
Eddig ennyi 2022 – jó úton járok
Az éves célok (1200 km futás és 2400 km gyaloglás) egyelőre változatlanok. Egy kis fejszámolással kiderül, hogy ebben az esetben átlagosan mégis teljesítenem kell az eredeti havi célokat. Ez is a “meglátom …” dobozba kerül.
A júliusba 220 km bicikli is belejátszott
Megvolt a búcsúzás, de a valódi elválás még várat magára. Futásból (kocogásból) 101, gyaloglásból több mint 230 km lesz az augusztusi végeredmény.
A biciklizés is 310 km felett van. Ennek egyszerű az oka: 29-én és 30-án kibéreltem egy igen jó biciklit kipróbálásra, és kihasználtam a lehetőséget, beletettem 70 km-t, amiből 25 km elektromos rásegítéssel ment. Megszerettem – de erről majd máskor.
Egyáltalán, mire valók ezek a célok? Leginkább arra, hogy odafigyeljek a mindennapi, rendszeres mozgásra. Hamar kitapasztaltam, hogy fájdalmas dolog néhány napot kihagyni, és utána küzdeni a hónap végén. Sokkal jobb a rendszeres mozgás, és a tudomány is ezt találja hasznosabbnak az egészség megtartása érdekében. És ez a valódi célom, ezért mozgok sokat. A többi, a mérhető célok kitűzése, mérése és teljesítése, csak a felszín.
Adódik a kérdés: Sose voltak tőlem független körülmények, amik nehezítették a kilométerek teljesítését, és magyarázatot adhattak volna az elmaradásra? De, voltak, többször is. Olyan sokszor volt, hogy ki kellett hagynom 3 napot egymás után egészségügyi okból, és egy hatnapos ilyen szünetre is emlékszem. Éppen ezért fontos a cél kitűzése és számonkérése. Nem az a kérdés, hogy milyen mentségem van, miért nem tudom teljesíteni. Az a kérdés, hogy hogyan tudom teljesíteni.
Tudom, szerencsém volt eddig, hogy hosszabb, több hetes vagy hónapos akadály nem került az utamba. Igyekszem mindent megtenni, hogy ez igy is maradjon!
Köszönöm a figyelmedet, kedves Olvasó! Örülnék, ha megirnád a gondolataidat erről. A bírálat sem esik rosszul …
A fárasztó UltraBalaton után (igen, nekem is fárasztó volt, pedig nem is futottam, de este és reggel is hangosan kiabálva, integetve biztattam a futókat), hétfőn szokásos reggelem volt. Eltekintve attól, hogy nagyon fáradtan indultam neki a kocogásnak, és ez a 6 km végére is igy maradt.
Melyik az igazi, és melyik a tükörkép?
A nap a megszokott reggeli tornával kezdődött. Ezen annyit változtattam az utóbbi időben, hogy a 60 felülés elmarad, helyette a 60 guggolást emeltem 90-re. Ez most jobbnak tűnik. A rövid séta sem maradt el, ez jár Negrónak még az én futásom előtt.
A futás közben minden a szokásos mederben folyt reggel – talán csak attól eltekintve, hogy elszámoltam a visszafordulás helyét, ezért túl hamar értem a Nekem a Balaton Csücsökbe, és még kocognom és sétálnom kellett egy kicsit a nyitásig. (Zárójelben: egyre későbbi ez a 9 órás nyitás, egyre melegebb van már akkorra, egyet kevésbé alkalmas a reggeli futás végpontjának ez az oázis.)
Nem válogattam, hogy mit egyek, azt választottam, ami elsőnek sült ki. Micsoda szerencse, ez éppen a kedvencem, a Vál Völgye Pékség csokis csigája lett! Ami a kávét illeti, az utóbbi időben nagyon rákaptam az általam “feltalált” és az egyik barista által fura kávénak elnevezett italom helyett a cortadora. Először csak kíváncsiság, “kaland” volt, de mára szokássá kezd válni.
Milyen volt a futás? Ahogy mondtam, fáradt lábakkal indult, és úgy is ért véget. Ezzel együtt is szinte “kötelező” feladat volt, hiszen a hónap első napján lazsáltam: csak 770 métert kocogtam otthonról az akarattyai váltópontig, ahol régi mozduljos ismerősökkel életemben először találkoztam személyesen. Jó volt a személyes érintés a sok online “találkozás” után!
Na, szóval, a futás: minden tökéletes volt, tiszta idő, szép balatoni kilátás a Diófa utcai kilátó ponton, és a végén a frissítés. Volt egy rövid beszélgetés is egy kedves ismerőssel, aki munkába menet itt vette magához a reggeli kávéját egy rétes kíséretében.
Ez egy kevésbé ismert része a magaspartnak, de innen is tökéletes a kilátás a Balatonra
A Budapest felé vezető biciklút innenső végét is megnéztem az “extra” kocogás végén
A délelőtt ebédfőzéssel (megfőztem négy napra, és még egész jó is lett) és a keddi statisztika órára való készüléssel, valamint néhány hallgató digitális kommunikáció megoldásainak átnézésével telt.
Miért nem hagytam abba a “napi jelentést” a reggeli frissítés után? A délután is hozott futáshoz kapcsolódó programot. A szeptember végi ÉDEN futófesztivál főszervezőjével találkoztunk (kávéztunk is sütiztünk) a Csücsökben, ahol a verseny befutója lesz. Most volt az első helyszínbejárás. Megeszéltük a következő lépéseket.
Ez a nagyobbacska kisbolt itt a Csücsökben kiváló váltópont és célpont lett futók és biciklisták számára! Örülök, hogy most egy kicsit részese lettem a szervezésnek is.
Ma (február 22-én) végre megcsináltam azt a félmaratont (nem futva, gyalogolva), amit eredetileg január elsejére terveztem, de azóta is mindig volt valami tökéletes indokom a halasztására. Ma is lett volna, de legyőztem az összes tökéletes ellenérvet.
Január 17-én neveztem a tigrises NoLimits kihívásra, és 21 km sétát vállaltam. Ahhoz képest, hogy 2021. január elsején legyalogoltam a maratoni távot, ez semmi, de ez egy másik év, egy másik én.
Nagy kedvenceim a RUN FREE által szervezett virtuális kihívások, ezért nem meglepő, hogy az idei első lehetőségre mindjárt ráugrottam. Minden esetben valamilyen gyerekek egészségével kapcsolatos támogatás is része a versenyeiknek, és ez engem is mozgósít. Emellett csodás érmeket terveznek minden eseményre, most ezt a tigrisest:
Mostanában már nem szoktam hosszú távokat vállalni, mert az 5 km is nehezen megy. Erre mégis bevállaltam a 21 km-es félmaratoni távot, de szigorúan csak séta formájában – ha ez egyáltalán sport. Igen, az!
Miért lett 21? Az egyik okom az volt, hogy már eléggé untam az 5 km-es vállalásokat. Másik okom az a 4600 km, amit az évre kitűztem (és el is vállaltam a Conquer 2022 keretében).
Jövök-megyek, mozgok minden egyes nap, és gyűlnek szépen a kilométerek. Talán a hónap végén írok egy összegzést …
A teljesítés határideje az év vége lett volna, de nem szeretem az ilyen távoli határidőket. (Nem tudom, ki hogy van vele, én a távoli határidejű feladatokon el se kezdek dolgozni.) Nem akartam ezzel is így járni, ezért a mai nap éppen tökéletesnek látszott 21 km-re, és az is volt.
A végén kezdve: az utolsó néhány km már éppen csak valahogy meglett, vitt a lábam, és nagyon haza akartam már érni. Mi a jó az oda-vissza távban? Ha már elmentem a fordulóig, nem lehet feladni, hiszen haza kell menni.
Úgy 6-7 km környékén kezdtem nem érteni, hogy mit keresek én itt, de onnan visszafordulni nem lett volna semmi értelme – hogy aztán máskor újra elkezdjem nulláról … 9 km körül már csak egy kicsi volt a fordulóig – az már semmi …
Tényleg teljesen véletlenül lett 22,22 km a táv!
Extra szépsége a dolognak, hogy maszkban teljesítettem. Majdnem minden virágporra allergiás vagyok, és a mogyoró kiemelkedik közülük. Ezért január vége óta csak pár reggel mentem ki maszk nélkül (amikor éjjel nagy eső volt), és azokat nagyon élveztem. Én vagyok az a fura figura, aki nem lelkesedik ezekért a szép, napos tavaszias februári napokért. Na, szóval, a maszk nem segít a légzésben, futni nem is igazán tudok benne, max egy kis kocogás.
Délre hazaértem, beraktam melegedni a maradék sóletet (ami igen jó volt), bedobáltam a cuccaimat a mosógépbe, lezuhanyoztam. Közben megmelegedett a sólet, és visszapótoltam az elhasznált kalória egy részét.
Délután kellett még mennem, igy most este, amikor ezt írom, már 28 km-t mutat az órám. A kalóriák is közel járnak az 1800 kcal-hoz, ezért nyugodtan eszem csokit és diákcsemegét. (Az órámról és a szemétkedéseiről írok majd még.)
Most nagyon jó érzés, hogy megcsináltam! Jó hosszú ideje csak rövideket mentem.
Ezzel eljutottam az első megállóhoz, ami Paia volt. Az északi part gyéren lakott, így ez egyben az utolsó város is Hana előtt. Paiát egy kis “excentrikus, hippi, szörfös városként” írják le, a közeli Paia-öböl pedig remek hely a tapasztalt bodyboardosok és bodysurferek számára, mert a hullámtörés pontja közel van a parthoz. (Ha valaki nem tudná: a bodyboard egy rövid szörfdeszka, amin fekve harcolnak a hullámokkal. A bodysurf viszont az a sport, amikor még ez a kis deszka sincs, hanem az ember teste maga a “deszka”.)
bodyboardbodysurfing(A képek forrása: Wikipedia)
A part szélén állnak egy betonbunker maradványai, állandó emlékeztetőül Hawaii szerepére a második világháborúban. (Pearl Harbor kikötője nagyjából 200 km-re van ettől a szigettől.)
Mindössze 3,2 km-re van a Ho’okipa Beach, ahol a szörfösök a hawaii zöld tengeri teknősökkel (Hawaiian Green Sea Turtles) osztoznak az óceánon. Az őshonos, itt helyben honu néven emlegetett tengeri teknősök szent lények, amelyek “a jó szerencsét, védelmet, kitartást és hosszú életet testesítik meg“. A XIX. és XX. században a nyugatiak által túlvadászott honu 1978-ban védett faj lett, és azóta elkezdett újra szaporodni. A továbbra is a veszélyeztetett fajok közé sorolt honu – ha túléli a ragadozók támadásait, a környezeti ártalmak és a tengeri törmelék veszélyeit – akár 100 évig is élhet. A nőstény 25 éves kora körül lesz ivarérett, és 2-3 évente akár 100 petét is rak a parton.
(A kép forrása: Wikipedia.)
A Hana Highway-n befelé haladva a 36-os út a 360-as útra fordul, ahol a nulla mérföldkő (Hana Mile Marker Zero) a keskeny és kanyargós hegyi autópálya kezdetét jelzi. Ezen a szerpentinen 620 döbbenetes kanyar van, és 59 hídon (közülük 46 egysávos) halad végig egy trópusi esőerdőben. Az 1908 és 1947 között épült hidak többsége történelmi nevezetesség, és ma is használatos. Az elmúlt években csak egy hidat cseréltek ki az erózió miatt.
(A térkép forrása: Library of Congress)
A Hanába vezető út építése a XIV. századra nyúlik vissza, amikor Maui még három régióból állt, és mindegyiknek saját uralkodója volt. Pi’ilani király Nyugat-Maui uralkodója volt, és házasság révén a keleten lévő Hana uralkodója is lett. A két régió összekötése érdekében utat épített, ez volt a Hana Highway előfutára. A legenda szerint “az utazók szőlőindából készült kötelekkel lendültek át Kelet-Maui rohanó patakjai fölött”. Ezek az átkelők voltak az 59 híd előfutárai. A modern útépítés az 1870-es években kezdődött, folytatódott az 1900-as évek első felében, és végül az 1960-as évekre aszfaltozták le teljesen az utakat.
Amikor jelentkezem és befizetek egy virtuális kihívásra a Conqueror szervezésében, kiválaszthatom, hogy milyen környezetvédelmi célt támogassanak a befizetett pénzem egy részéből Most a tengeri szennyezés visszaszorítását választottam. Remélem, hogy tényleg tesznek is valamit az ügy érdekében!
Hawaii a világ egyik legelszigeteltebb szigetcsoportja, a Csendes-óceán közepén található. Körülbelül 137 szigetből áll, ezek 400 ezer és 28 millió év közötti korúak. A legközelebbi szárazföld (meglepő módon) Alaszka legdélibb pontja, 2531 km-re Hawaii legészakibb pontjától. Közkeletű tévedés, hogy Kalifornia van a legközelebb, de az sokkal messzebb, körülbelül 3680 km-re van.
Hawaii az Egyesült Államok 50. állama, 1959-ben csatlakozott az unióhoz. Nyolc fő szigete van, amelyek közül Hawaii, Maui és Oahu a három legnagyobb. Maui a második, és egyike a Maui megyét alkotó négy szigetnek – melyek közül kettő lakatlan.
Maui sziget északkeleti partján halad a Hanába vezető kanyargós út, amely Kahului városában kezdődik és Hana kis falujában ér véget. Ezen az úton futok és gyaloglok képzeletben, de a 136 km-es utazásom Hanán túl is folytatódik, felfedezem a keleti partot a Kalepa-öbölig, és az Alelele-vízesés kilátójánál érek majd célba.
Kahuluiban indulok, a sziget legnépesebb városában, ahol számos bevásárlóközpont és fejlett könnyűipar van. Az egyik ilyen bevásárlóközpontban található a Tasaka Guri Guri bolt, ami a speciális fagyasztott desszertekről és a jól őrzött titkos receptjéről ismert. A sörbet és a fagylalt keresztezését, a guri gurit Jokichi Tasaka találta fel az 1900-as évek elején Japánban. Amikor fia, Gunji az Egyesült Államokba költözött, üzletet alapított Mauiban, és folytatta a családi vállalkozást. Ma is a családtagok üzemeltetik abban az élénk rózsaszínre festett üzletben, amiben közel 40 éve kezdték. A desszertek fő ízei az ananász és az eper.
Maui északi strandjai, mint például a Kanaha Beach, Kahuluitól keletre, népszerű úticélok a szörfösök és kiteszörfösök körében. Mivel az északi partok nyitottak az óceáni felé, ez a sziget által védett déli strandokhoz képest sokkal szelesebb hely, megfelelő feltételeket teremtve ezeknek a vitorlás sportoknak. Maui a kitesurf szülőhelye, itt volt az első kitesurf bajnokság 1998-ban. Ez az egyik leginkább elérhető extrém vitorlássport anyagilag és a megtanulása szempontjából is.
Az utam hegyen-völgyön, trópusi őserdőn, vad hegyi patakokon keresztül vezet – de csak virtuálisan. A valóságban Akarattya környékén, ismert utakon járok. Ami azt illeti, kezdek kedvet kapni, hogy egyszer a valóságban is megnézzem, kipróbáljam ezt az utat!
Futóbolond 