Millió lépés az életért

Nem kell milliót lépni, már napi néhány ezer lépés is sokat jelent az egészségünk szempontjából! Talán hihetetlen, de napi 15-30 perc intenzív mozgás óriási különbséget jelenthet: az egészség, a jó közérzet múlhat rajta.

A kép forrása: https://www.milliolepes.hu/

Most itt egy ösztönző “verseny”: 2022-es Millió lépés az életért 2.0 – A Szív útja kihívás. Miért a szív útja? Elsősorban a keringési rendszerünknek fontos, hogy mozogjunk. És a jobb keringés jobb életet jelent.

Ki érzi úgy, hogy hétfőn el akarja kezdeni?

Miért éppen hétfőn? Mindig most van a legjobb pillanat egy jó dolog elkezdésére! Még egy ok: szeptember 26-án kezdődik az idei kihívás, amiben virtuálisan bejárhatjuk a teljes magyarországi Kék Túra útvonalát.

Mi kell hozzá? Okostelefon, az arra letöltött Milliólépés 2.0 app, és a lépéseink.

További információ: https://www.milliolepes.hu/

Deseda – Ki ismeri?

Csodás hely! Ha egy akarattyai mondja, akkor tényleg elég jónak kell lennie, mert magasan van a mérce.

Hogy kerül ez az írás ide, a futóbolond írásai közé? Ez is kiderül majd, de nem ma.

Itt kezdődik
(Kattintásra megnő a kép.)

Az elején kezdve: Amikor megérkeztem, és megálltam körülnézni és az első képet elkészíteni, megszólított egy szembejövő ember: “Elvesztettem a jelzőimet”. Tónál lévén, a horgászat jutott eszembe, ennek megfelelően megkérdeztem, hogy ki vitte el. Gyorsan kiderült, hogy nem horgászati, hanem nyelvi jelzőkről van szó: nem találja a megfelelő jelzőket a hely nagyszerűségének leírására. Látszott rajta, hogy le van nyűgözve. Ahogy elmondta, nagyon sokat túrázik, és rengeteg gyönyörű helyen járt már, de ez kiemelkedik közülük. 

Felcsigázta a vágyamat, hogy én is elmerüljek az élvezetben, így egy-két perc után elbúcsúztam tőle, mondván, hogy szeretném magam is megnézni a csodát. 

Mi a Deseda? Egy nagy tó, pontosabban víztározó, ami patak is. Egyszerű, ugye? Mekkora? Légvonalban nagyjából 8 km a hossza, körbejárni több mint 26 km lenne, de ezt most kihagytam. Majd legközelebb… 

Az azonos nevű patak felduzzasztásával keletkezett 1974-ben, de régi térképeken is látszik, hogy nem egy keskeny kis patak folyt ott, hanem jó széles vízterület volt.

A dolog lényege: Fantasztikusan szép és békés hely! Egy szeptemberi szerda nyilván nem adja vissza, hogy zsúfolt-e nyári hétvégéken. Az ismertetőben azt olvasom, hogy vannak a csendet, nyugalmat keresők számára való helyek is (Kaposfüred, Magyaregres és Somogyaszaló környékén). Toponárnál vannak a fiatalok, a sportolást és a strandolást kedvelők területei. Ez a forgalmasabb vége van Kaposvárhoz legközelebb, kb. 7 km-re a vasútállomástól.

Mit láttam ott? Elsősorban a nagy vizet, aminek természetes, szabályozatlan partja van, belenőnek a bokrok és a fák. A strand felőli részen találkoztam több (kb. 15-20) emberrel, és láttam vendéglőket, büféket is. Ott van a strand is.

Tovább a part mellett végig jól járható úton haladtam, és igazán csendes volt minden. Itt-ott, elszórva vannak padok, bokrok és fák árnyékában. A pihenőhelyeken asztalok és tájékoztató táblák vannak, amiken a tó állat- és növényvilágáról lehet olvasni és memóriajátékot játszani.

Láttam egy horgászt, egy padon olvasó lányt és néhány kacsát. Volt még két biciklista is. Ilyen egy szeptemberi szerda …

A 3. folyamkilométerig jutottam el. Ezen a hídon lehet továbbmenni.

Távolabb van egy csónakház is, és még sokkal távolabb (ahova már nem jutottam el) kalandpark, kalanderdő, erdei kalandsétány, erdei játszótér és madármegfigyelő hely is várja a kirándulókat. Ezek nem egymás hegyén-hátán, hanem 1-2 km távolságban vannak. 

A lényeg a szép és természetes környezet. Persze, tudjuk, hogy mesterségesen felduzzasztott víz, de ez nem látszik rajta, a toponári végén lévő fűvel benőtt gáttól eltekintve. (Ez látható az első kép bal szélén.)

A sok szöveg helyett beszéljenek a képek!

Bementem a Fekete István Látogatóközpontba is. Csodálkoztam, hogy miért pont róla nevezték el, hiszen a Tüskevár és a Téli berek nem itt játszódik. Nem tudtam, hogy milyen kapcsolata van ehhez a vidékhez. Az ismertetőből kiderült, hogy valójában ide kötődik a természettel való kapcsolata.

Lehet különböző állatok szőméjét simogatni. Az elég sok kitömött állat mellett akváriumban úszkáló halak is vannak. Itt is lőttem néhány képet, de ezek nem tudják rendesen bemutatni a kiállítást.

Szerveznek kishajós túrát a tavon, és lehet biciklit és csónakot is bérelni náluk. A kishajózáshoz madármegfigyelő játék is kapcsolódik a gyerekek számára, amiben nyeremények is vannak (ehhez meg kell venni egy munkafüzetet). 

Vissza kell mennem még, mert annyi mindent nem láttam, de hosszabb időre, hogy körbe tudjam járni a tavat. És üldögélni is többet szeretnék. Erre rá kell szánnom néhány órát! 

Kaptam még képeket egy kedves főiskolai tanítványomtól, Tóthné Nagy Anitától, aki gyerekkora óta szereti ezt a helyet. Örömmel osztom meg itt a képeit:

Búcsúzás

Július vége elhozta a búcsúzás pillanatát.

Szép volt az együtt töltött idő, fejlődtem, erősebb és kitartóbb lettem ez alatt a közel három év alatt.

Kitől, mitől búcsúztam el július végén? A 34 hónappal korábban kitűzött céljaimtól, hogy havi 100 km futásnál és 200 km gyaloglásnál nem adom alább.

Tőlük búcsúztam el

Minden egyes hónapban teljesítettem ezeket a célokat. Voltak hónapok, amikor nagyon nehezen, az utolsó napokban is küzdve kaphattam össze a 100 km-t. Máskor pedig könnyebben ment, és akár 200 km futás is meglett.

Mostanában rövid és lassú sétákat szeret Negro

Miért vettem búcsút ezektől a céloktól, ha ilyen jól megvoltunk így együtt? 

15 év pihenő után lehoztam a biciklimet a padláról, és július utolsó 10 napján mentem vele 220 km-t. Jól látszik, hogy befér ennyi tekerés a korábbi célok mellé! Miért akkor a változtatás? Igen, befért, de sok volt. Időben is sok volt, és folyamatosan fáradt is voltam ennyi mozgástól.

Az augusztustól érvényes új havi célok: 75 km futás, 120 km gyaloglás és 200 km biciklizés. Ez igy marad legalább az év végéig. Utána meglátom … 

Eddig ennyi 2022 – jó úton járok

Az éves célok (1200 km futás és 2400 km gyaloglás) egyelőre változatlanok. Egy kis fejszámolással kiderül, hogy ebben az esetben átlagosan mégis teljesítenem kell az eredeti havi célokat. Ez is a “meglátom …” dobozba kerül.

A júliusba 220 km bicikli is belejátszott

Megvolt a búcsúzás, de a valódi elválás még várat magára. Futásból (kocogásból) 101, gyaloglásból több mint 230 km lesz az augusztusi végeredmény. 

A biciklizés is 310 km felett van. Ennek egyszerű az oka: 29-én és 30-án kibéreltem egy igen jó biciklit kipróbálásra, és kihasználtam a lehetőséget, beletettem 70 km-t, amiből 25 km elektromos rásegítéssel ment. Megszerettem – de erről majd máskor.

Egyáltalán, mire valók ezek a célok? Leginkább arra, hogy odafigyeljek a mindennapi, rendszeres mozgásra. Hamar kitapasztaltam, hogy fájdalmas dolog néhány napot kihagyni, és utána küzdeni a hónap végén. Sokkal jobb a rendszeres mozgás, és a tudomány is ezt találja hasznosabbnak az egészség megtartása érdekében. És ez a valódi célom, ezért mozgok sokat. A többi, a mérhető célok kitűzése, mérése és teljesítése, csak a felszín.

Adódik a kérdés: Sose voltak tőlem független körülmények, amik nehezítették a kilométerek teljesítését, és magyarázatot adhattak volna az elmaradásra? De, voltak, többször is. Olyan sokszor volt, hogy ki kellett hagynom 3 napot egymás után egészségügyi okból, és egy hatnapos ilyen szünetre is emlékszem. Éppen ezért fontos a cél kitűzése és számonkérése. Nem az a kérdés, hogy milyen mentségem van, miért nem tudom teljesíteni. Az a kérdés, hogy hogyan tudom teljesíteni.

Tudom, szerencsém volt eddig, hogy hosszabb, több hetes vagy hónapos akadály nem került az utamba. Igyekszem mindent megtenni, hogy ez igy is maradjon!

Köszönöm a figyelmedet, kedves Olvasó! Örülnék, ha megirnád a gondolataidat erről. A bírálat sem esik rosszul …

Májusi hangolódás

A fárasztó UltraBalaton után (igen, nekem is fárasztó volt, pedig nem is futottam, de este és reggel is hangosan kiabálva, integetve biztattam a futókat), hétfőn szokásos reggelem volt. Eltekintve attól, hogy nagyon fáradtan indultam neki a kocogásnak, és ez a 6 km végére is igy maradt.

A nap a megszokott reggeli tornával kezdődött. Ezen annyit változtattam az utóbbi időben, hogy a 60 felülés elmarad, helyette a 60 guggolást emeltem 90-re. Ez most jobbnak tűnik. A rövid séta sem maradt el, ez jár Negrónak még az én futásom előtt. 

A futás közben minden a szokásos mederben folyt reggel – talán csak attól eltekintve, hogy elszámoltam a visszafordulás helyét, ezért túl hamar értem a Nekem a Balaton Csücsökbe, és még kocognom és sétálnom kellett egy kicsit a nyitásig. (Zárójelben: egyre későbbi ez a 9 órás nyitás, egyre melegebb van már akkorra, egyet kevésbé alkalmas a reggeli futás végpontjának ez az oázis.)

Nem válogattam, hogy mit egyek, azt választottam, ami elsőnek sült ki. Micsoda szerencse, ez éppen a kedvencem, a Vál Völgye Pékség csokis csigája lett! Ami a kávét illeti, az utóbbi időben nagyon rákaptam az általam “feltalált” és az egyik barista által fura kávénak elnevezett italom helyett a cortadora. Először csak kíváncsiság, “kaland” volt, de mára szokássá kezd válni.

Milyen volt a futás? Ahogy mondtam, fáradt lábakkal indult, és úgy is ért véget. Ezzel együtt is szinte “kötelező” feladat volt, hiszen a hónap első napján lazsáltam: csak 770 métert kocogtam otthonról az akarattyai váltópontig, ahol régi mozduljos ismerősökkel életemben először találkoztam személyesen. Jó volt a személyes érintés a sok online “találkozás” után!

Na, szóval, a futás: minden tökéletes volt, tiszta idő, szép balatoni kilátás a Diófa utcai kilátó ponton, és a végén a frissítés. Volt egy rövid beszélgetés is egy kedves ismerőssel, aki munkába menet itt vette magához a reggeli kávéját egy rétes kíséretében.

A Budapest felé vezető biciklút innenső végét is megnéztem az “extra” kocogás végén

A délelőtt ebédfőzéssel (megfőztem négy napra, és még egész jó is lett) és a keddi statisztika órára való készüléssel, valamint néhány hallgató digitális kommunikáció megoldásainak átnézésével telt.

Miért nem hagytam abba a “napi jelentést” a reggeli frissítés után? A délután is hozott futáshoz kapcsolódó programot. A szeptember végi ÉDEN futófesztivál főszervezőjével találkoztunk (kávéztunk is sütiztünk) a Csücsökben, ahol a verseny befutója lesz. Most volt az első helyszínbejárás. Megeszéltük a következő lépéseket. 

Ez a nagyobbacska kisbolt itt a Csücsökben kiváló váltópont és célpont lett futók és biciklisták számára! Örülök, hogy most egy kicsit részese lettem a szervezésnek is. 

Határtalanul – No Limits 2022

Ma (február 22-én) végre megcsináltam azt a félmaratont (nem futva, gyalogolva), amit eredetileg január elsejére terveztem, de azóta is mindig volt valami tökéletes indokom a halasztására. Ma is lett volna, de legyőztem az összes tökéletes ellenérvet.

Január 17-én neveztem a tigrises NoLimits kihívásra, és 21 km sétát vállaltam. Ahhoz képest, hogy 2021. január elsején legyalogoltam a maratoni távot, ez semmi, de ez egy másik év, egy másik én.  

Nagy kedvenceim a RUN FREE által szervezett virtuális kihívások, ezért nem meglepő, hogy az idei első lehetőségre mindjárt ráugrottam. Minden esetben valamilyen gyerekek egészségével kapcsolatos támogatás is része a versenyeiknek, és ez engem is mozgósít. Emellett csodás érmeket terveznek minden eseményre, most ezt a tigrisest:

Mostanában már nem szoktam hosszú távokat vállalni, mert az 5 km is nehezen megy. Erre mégis bevállaltam a 21 km-es félmaratoni távot, de szigorúan csak séta formájában – ha ez egyáltalán sport. Igen, az! 

Miért lett 21? Az egyik okom az volt, hogy már eléggé untam az 5 km-es vállalásokat. Másik okom az a 4600 km, amit az évre kitűztem (és el is vállaltam a Conquer 2022 keretében). 

Jövök-megyek, mozgok minden egyes nap, és gyűlnek szépen a kilométerek. Talán a hónap végén írok egy összegzést …

A teljesítés határideje az év vége lett volna, de nem szeretem az ilyen távoli határidőket. (Nem tudom, ki hogy van vele, én a távoli határidejű feladatokon el se kezdek dolgozni.) Nem akartam ezzel is így járni, ezért a mai nap éppen tökéletesnek látszott 21 km-re, és az is volt.

A végén kezdve: az utolsó néhány km már éppen csak valahogy meglett, vitt a lábam, és nagyon haza akartam már érni. Mi a jó az oda-vissza távban? Ha már elmentem a fordulóig, nem lehet feladni, hiszen haza kell menni. 

Úgy 6-7 km környékén kezdtem nem érteni, hogy mit keresek én itt, de onnan visszafordulni nem lett volna semmi értelme – hogy aztán máskor újra elkezdjem nulláról … 9 km körül már csak egy kicsi volt a fordulóig – az már semmi …

Tényleg teljesen véletlenül lett 22,22 km a táv!

Extra szépsége a dolognak, hogy maszkban teljesítettem. Majdnem minden virágporra allergiás vagyok, és a mogyoró kiemelkedik közülük. Ezért január vége óta csak pár reggel mentem ki maszk nélkül (amikor éjjel nagy eső volt), és azokat nagyon élveztem. Én vagyok az a fura figura, aki nem lelkesedik ezekért a szép, napos tavaszias februári napokért. Na, szóval, a maszk nem segít a légzésben, futni nem is igazán tudok benne, max egy kis kocogás.

Délre hazaértem, beraktam melegedni a maradék sóletet (ami igen jó volt), bedobáltam a cuccaimat a mosógépbe, lezuhanyoztam. Közben megmelegedett a sólet, és visszapótoltam az elhasznált kalória egy részét.

Délután kellett még mennem, igy most este, amikor ezt írom, már 28 km-t mutat az órám. A kalóriák is közel járnak az 1800 kcal-hoz, ezért nyugodtan eszem csokit és diákcsemegét. (Az órámról és a szemétkedéseiről írok majd még.) 

Most nagyon jó érzés, hogy megcsináltam! Jó hosszú ideje csak rövideket mentem. 

Elindulok a szerpentinen

December végén Hawaii-ba utaztam (képzeletben), és bejártam a második legnagyobb sziget híres hegyi útjait. 

Az utazás kezdeteiről itt írtam: Hawaii! Hajrá! Futás!

December 31-én jó sokat mentem, összesen 32 kilométert. (Újév napján le is írtam, hogy miért.)

Ezzel eljutottam az első megállóhoz, ami Paia volt. Az északi part gyéren lakott, így ez egyben az utolsó város is Hana előtt. Paiát egy kis “excentrikus, hippi, szörfös városként” írják le, a közeli Paia-öböl pedig remek hely a tapasztalt bodyboardosok és bodysurferek számára, mert a hullámtörés pontja közel van a parthoz. (Ha valaki nem tudná: a bodyboard egy rövid szörfdeszka, amin fekve harcolnak a hullámokkal. A bodysurf viszont az a sport, amikor még ez a kis deszka sincs, hanem az ember teste maga a “deszka”.)

A part szélén állnak egy betonbunker maradványai, állandó emlékeztetőül Hawaii szerepére a második világháborúban. (Pearl Harbor kikötője nagyjából 200 km-re van ettől a szigettől.)

Mindössze 3,2 km-re van a Ho’okipa Beach, ahol a szörfösök a hawaii zöld tengeri teknősökkel (Hawaiian Green Sea Turtles) osztoznak az óceánon. Az őshonos, itt helyben honu néven emlegetett tengeri teknősök szent lények, amelyek “a jó szerencsét, védelmet, kitartást és hosszú életet testesítik meg“. A XIX. és XX. században a nyugatiak által túlvadászott honu 1978-ban védett faj lett, és azóta elkezdett újra szaporodni. A továbbra is a veszélyeztetett fajok közé sorolt ​​honu – ha túléli a ragadozók támadásait, a környezeti ártalmak és a tengeri törmelék veszélyeit – akár 100 évig is élhet. A nőstény 25 éves kora körül lesz ivarérett, és 2-3 évente akár 100 petét is rak a parton.

(A kép forrása: Wikipedia.)

A Hana Highway-n befelé haladva a 36-os út a 360-as útra fordul, ahol a nulla mérföldkő (Hana Mile Marker Zero) a keskeny és kanyargós hegyi autópálya kezdetét jelzi. Ezen a szerpentinen 620 döbbenetes kanyar van, és 59 hídon (közülük 46 egysávos) halad végig egy trópusi esőerdőben. Az 1908 és 1947 között épült hidak többsége történelmi nevezetesség, és ma is használatos. Az elmúlt években csak egy hidat cseréltek ki az erózió miatt.

(A térkép forrása: Library of Congress)

A Hanába vezető út építése a XIV. századra nyúlik vissza, amikor Maui még három régióból állt, és mindegyiknek saját uralkodója volt. Pi’ilani király Nyugat-Maui uralkodója volt, és házasság révén a keleten lévő Hana uralkodója is lett. A két régió összekötése érdekében utat épített, ez volt a Hana Highway előfutára. A legenda szerint “az utazók szőlőindából készült kötelekkel lendültek át Kelet-Maui rohanó patakjai fölött”. Ezek az átkelők voltak az 59 híd előfutárai. A modern útépítés az 1870-es években kezdődött, folytatódott az 1900-as évek első felében, és végül az 1960-as évekre aszfaltozták le teljesen az utakat.

Amikor jelentkezem és befizetek egy virtuális kihívásra a Conqueror szervezésében, kiválaszthatom, hogy milyen környezetvédelmi célt támogassanak a befizetett pénzem egy részéből Most a tengeri szennyezés visszaszorítását választottam. Remélem, hogy tényleg tesznek is valamit az ügy érdekében!

Hawaii! Hajrá! Futás!

Mostanában az itthoni mászkálást azzal színesítem, hogy benevezek szép helyeken végzett virtuális kihívásokra.

A hollandiai útról, ami tulipánok és szélmalmok között vezetett, írtam már. Most egy még izgalmasabb út következik, ami Hawaii Állam egyik szigetére vezet. Ez a sziget Maui.

Hawaii a világ egyik legelszigeteltebb szigetcsoportja, a Csendes-óceán közepén található. Körülbelül 137 szigetből áll, ezek 400 ezer és 28 millió év közötti korúak. A legközelebbi szárazföld (meglepő módon) Alaszka legdélibb pontja, 2531 km-re Hawaii legészakibb pontjától. Közkeletű tévedés, hogy Kalifornia van a legközelebb, de az sokkal messzebb, körülbelül 3680 km-re van.

Hawaii az Egyesült Államok 50. állama, 1959-ben csatlakozott az unióhoz. Nyolc fő szigete van, amelyek közül Hawaii, Maui és Oahu a három legnagyobb. Maui a második, és egyike a Maui megyét alkotó négy szigetnek – melyek közül kettő lakatlan.

Maui sziget északkeleti partján halad a Hanába vezető kanyargós út, amely Kahului városában kezdődik és Hana kis falujában ér véget. Ezen az úton futok és gyaloglok képzeletben, de a 136 km-es utazásom Hanán túl is folytatódik, felfedezem a keleti partot a Kalepa-öbölig, és az Alelele-vízesés kilátójánál érek majd célba.

Kahuluiban indulok, a sziget legnépesebb városában, ahol számos bevásárlóközpont és fejlett könnyűipar van. Az egyik ilyen bevásárlóközpontban található a Tasaka Guri Guri bolt, ami a speciális fagyasztott desszertekről és a jól őrzött titkos receptjéről ismert. A sörbet és a fagylalt keresztezését, a guri gurit Jokichi Tasaka találta fel az 1900-as évek elején Japánban. Amikor fia, Gunji az Egyesült Államokba költözött, üzletet alapított Mauiban, és folytatta a családi vállalkozást. Ma is a családtagok üzemeltetik abban az élénk rózsaszínre festett üzletben, amiben közel 40 éve kezdték. A desszertek fő ízei az ananász és az eper.

Maui északi strandjai, mint például a Kanaha Beach, Kahuluitól keletre, népszerű úticélok a szörfösök és kiteszörfösök körében. Mivel az északi partok nyitottak az óceáni felé, ez a sziget által védett déli strandokhoz képest sokkal szelesebb hely, megfelelő feltételeket teremtve ezeknek a vitorlás sportoknak. Maui a kitesurf szülőhelye, itt volt az első kitesurf bajnokság 1998-ban. Ez az egyik leginkább elérhető extrém vitorlássport anyagilag és a megtanulása szempontjából is.

Az utam hegyen-völgyön, trópusi őserdőn, vad hegyi patakokon keresztül vezet – de csak virtuálisan. A valóságban Akarattya környékén, ismert utakon járok. Ami azt illeti, kezdek kedvet kapni, hogy egyszer a valóságban is megnézzem, kipróbáljam ezt az utat!

Az út első szakasza: Elindulok a szerpentinen

Szilveszter durva volt!

Nem, Szilveszter nem verekedett, sőt én sem. A durrogtatás sem volt olyan szörnyű.

Ez a sok lépés és kilométer volt “kicsit” sok:

Szilveszter napja tömören

Újév reggelén nehezen tudtam mozogni. Sőt, az éjfél előtti utolsó 4,5 km sem esett jól. 

Mi a bánatnak mentem, ha nem esett jól? Az még rosszabb érzés lett volna, ha nem csinálom, és nem csak egy-két napig lett volna kellemetlen.

Egy kis háttér: 2019 őszén kitűztem célul, hogy minden egyes hónapban meglesz 100 km futás (kocogás) és megteszek 200 km-t gyalogolva. Talán néhányan emlékeznek, hogy Szilveszter napján még elindultam sétálni éjfél előtt, mert lemaradásban voltam. 

2021-ben pedig az történt, hogy december közepe után a gyaloglásból minden nap a szükségesnél kevesebbet csináltam. A futás ment rendesen (futópadon), de nem vágytam olyan sok mozgásra odakint. Amikor pedig bejött az ónos eső és a jegesedés, éppen csak kimentem egy kicsit óvatosan tipegni. A karácsonyra sem a legaktívabb sportolás a jellemző. 24-25-26-27-én én mentem családi látogatásokra, 29-30-án pedig hozzám jöttek gyerekek és unokák. Ettől még mászkálhattam volna, de a napok jelentős részét a konyhában töltöttem, ami nem növeli a kilométerek számát – bár akár sportnak is tekinthetnénk. 

Száz szónak is egy a vége: 29-én már ott tartottam, hogy 3 nap alatt 36 km-t kellett volna gyalogolnom, ami még nem lett volna olyan sok, de aznap is csak 6 jött össze. Természetesen, felmerült a feladás lehetősége. Mert mi van, ha nem lesz meg a 200 km? Tulajdonképpen semmi! Nem kapok büntetést, nem szid össze senki, csak éppen nekem lesz rossz érzésem  – és nem csak pár napig, hanem hónapokig. 

Harmincadikán 5 km jött össze, így 25 maradt az év utolsó napjára. Komolyan felmerült bennem, hogy szembe kell nézni a realitásokkal: ezt elbuktam.

Realitás ide, realitás oda, a reggeli sétát megtoltam egy kicsit, 7 km lett. A kávézóból hazafelé az 1 km-es utat 3-ra nyújtottam egy kis kerülővel. Itt már feltűnt egy kis reménysugár, bár még nem voltam biztos, hogy meglesz. Mindenesetre, mentem egy hetest ebéd után, hogy a remény megmaradjon. 

Sötétedésre már csak újabb 7 km hiányzott! Ez már sima liba! Az esti programom csak 1 km-re volt, de két és felet csináltam belőle. Korán hazamentem, hogy bátorítsam a tűzijátékot nem annyira élvező állatkáimat, és sétáltunk egy jó nagyot Negróval éjfél előtt. (Az egy külön, érdekes történet, hogy mennyire másképp sétál ilyenkor – rá sem lehet ismerni!)

Szóval, ennyi! Meglett a decemberi 200 km gyaloglás. Azt nem írtam még, hogy a napot 5 km-rel kezdtem a futópadon. Ez kellett a százashoz.

December

Ugye, nem kell mondanom, hogy újév reggelén “kicsit” nehezen mozdultam meg? A szokásos reggeli torna (gimnasztika, guggolások, felülések) most is rendbehoztak, ahogy mindig, de a korábban eltervezett félmaratont “lemondtam”. De ez már egy másik történet …

A 2021-es év számokban
1200 km volt az éves cél, kicsit több lett

Még egy kis összefoglaló az évről:

  • a teljes megtett táv 4748 km lett,
  • ebből a december lett a leggyengébb (302 km), június, május, február a három dobogós (449-466 km),
  • a futás összesen 1676 km volt.

Minden kedves olvasómnak boldog, békés, egészséges évet kívánok!

Kerékfy Pál

Virágok között Hollandiában

Hollandiában, csodálatos helyen, virágok és szélmalmok között vezet az utam. Majdnem. Vagyis igen, de virtuálisan.

Egy kedves futótársam ajánlotta ezt a virtuális versenyt, amin először a csodás érem fogott meg. Virágok, szélmalom, ami még forog is. Ugye izgalmas?

Egy darabig elfeküdt a verseny, mert a sok egyéb tennivalóm mellett nem jutott energiám arra, hogy tervezzek is, ne csak mozogjak. A 400 km-es Gladiátor kihívást is csak 2 héttel a teljesítés után jelentettem le, és egy másik októberi futás teljesítési jelentése is heteket késett. (A Gladiátor érmét még várom, már hetek óta Budapesten várja a vámkezelés befejezését. A Posta cseppenként adagolja, hogy milyen újabb dokumentumot kér tőlem, hogy vám elé állíthassa végre.)

De visszatérve a virágokra: végül nov. 15-én délután jelentkeztem, és mindjárt el is indultam. 

Nem tartott sokáig megkedvelni a szervezőt! Telefonos appot adnak, amivel követni tudom, hogy éppen merre járok a holland virágföldek és malmok között. Egy-egy érdekes hely elérésekor kapok egy elküldhető képeslapot, és hozzá részletes leírást a nevezetességekről. 

Nem kell írogatnom, hogy mikor, mennyit haladtam, nem kell figyelnem, hogy mikor lesz meg a 66 km. Barátságos gratuláció a részem minden szakasz teljesítésekor. Ráadásul, a szervező elültet 5 valódi fát a teljesítésem során. Ez is milyen jó! 

Az első képeslapot Haarlem, a virágok városa elérésekor kaptam. Természetesen, ott van a szélmalom is. Hogy maradhatna le?

A következő is gyorsan érkezett, ezen Lisse tulipánmezőit csodáltam meg (ha már ebben a téli időben élőben nem tehettem).

Leiden házai vannak azon a képeslapon, amiből azt is megtudtam, hogy miért ilyen keskenyek a házak arrafelé. (A XVI. században a ház szélessége alapján vetették ki az adót. Ugye, milyen lemeényesek voltak az emberek már akkor is, ha adóoptimalizálásról volt szó?)

Az utam végén Naaldwijk várt. Mostanáig a létezéséről sem tudtam, pedig csodás hely a rengeteg tulipánnal (és a klasszikus szélmalommal). Ugye? 

Térképen tudom követni, hogy merre járok, mekkora távot tettem meg eddig, és a közelemben haladókat is látom – mintha a valóságban is ott lennénk. 

Amikor elérem a táv 20%-át, a szervezők ültetnek egy valódi fát ennek emlékére. És utána is egyet-egyet minden további 20% után. Egy ezzel foglalkozó zöldszervezet választja ki a fát és a helyszínt, hogy minden szakszerűen menjen. 

A futáson és az eredményen túl az is jó érzést ad, hogy a nevezési díjam egy része jótékony célra megy. Van ilyen versenysorozat Magyarországon is, nem is egy. Én a Run Free eseményeire szoktam nevezni, ahol ők is átadják a nevezési díj egy részét, és a résztvevők külön adományozhatnak a nevezéssel egyidejűleg. 

November 20-án végeztem a 66 kilométerrel. Sok kicsi, sokra megy alapon csináltam, nem volt benne igazán nagy táv. Általában a szokásos reggeli 6-7 km ment bele, és napközben sok rövidebb. Az automatikus bejelentés sokat segített – ő figyelt arra, hogy semmi se maradjon ki.

Az utolsó nap megtettem egy félmaratont, de ebből már csak száz méter ment a holland virágútra. A Run Free egyik versenyére jelentkeztem a félmaratonnal. De ez már egy másik történet …Nem ez volt az utolsó versenyem a Conqueror Events szervezésében!

A Gladiátor utolsó napjai

Hogy ért be a célba? Lendületesen száguldott, vagy botorkált?

Azt már biztos mindenki tudja, hogy kedden meglett a Gladiátor kihívásban vállalt 400 km (futás és gyaloglás). Arról viszont még nem írtam, hogy milyenek voltak az urolsó napok. Most nem pótolom az összes elmaradásomat, csak az utolsó 3-4 napról lesz szó.

Péntek este már csak 60 km hiányzott (és 5 nap volt hátra), így különösebb izgalomra nem volt okom. Szombaton tanítottam, ezért nem is terveztem nagy futást reggelre, 4 km elég volt. De azért valami nem stimmelt: Vajon miért gyalogoltam a visszafordulási ponttól a frissítésig, pedig futva egy szép 7 km lett volna belőle? Akkor nem foglalkoztam a kérdéssel, de a következő 2 nap fényében már látom, hogy akkor sem voltam a csúcson. Egyébként nem lazsáltam, 17 km lett az összes mászkálásom szombaton.

Vasárnap viszont 2 km után lett elegem az egészből, ott ért véget a futás. Ez hétfőn is megismétlődött. Persze, nem akartam elvesztegetni a napokat, ezért mindkét nap 6-7 km gyors gyaloglással folytattam. Mennyire gyorsan? Jó nagyokat léptem, szedtem a lábam, 6-6,5 km/óra átlagsebességgel haladtam.

Mindkét nap mentem rendesen, napi 13-15 kilométert. Csak éppen futni nem volt kedvem. Nem elemeztem az okokat. Talán elfáradtam. Talán úgy éreztem, hogy a cél eléréséhez már nem kell igazán hajtanom.

Kedden nem szorított az idő, mert az őszi szünet miatt csak az angol nyelvű képzésen volt tanítás, és csak délutánra kellett mennem. A futás elején hasonlóan éreztem magam, mint az előző két napon. De belegondoltam, hogy semmi valódi okom sincs keveset futni, akár futhatnék valami “rendes” távot is. Ettől csak-csak beindult a gépezet, meglett 9 km.

Utána már csak kevesebb mint 5 km hiányzott a 400-hoz, vagyis bátran kijelenthettem a kávézás közben, hogy aznap meglesz.

Meg is lett estére, és jó érzés volt. Arról, hogy másnap reggel hogy éreztem magam, már írtam.

A következő 3 nap megint 3 km körüli kocogást hozott. Pihenésnek neveztem el, de azért péntek délután a vonaton hazafelé erősen itt nyomult a gondolat, hogy szombaton lehetne egy tízes is akár. Majd kiderül …